A szegedi és a kalocsai fűszerpaprika nemcsak a hagyományos magyar étkezés alapja, de hosszú évtizedek óta a külföldön legismertebb magyar termék, úgynevezett hungarikum.
A fűszerpaprika őshazája Dél-Amerika, innen jutott el Amerika felfedezése után Ázsiába és Európába, ahol először Portugáliában lett népszerű, majd lassan terjedt el más országokban is.
Magyarországon az 1600-as években feltételezhetően Széchy Mária, Wesselényi Ferenc gróf felesége honosította meg. Az első példányokat a szegedi ferences kolostor kertjében termesztették. Legelső termesztő körzete éppen ezért Szeged környékén volt.
A Szegedi Paprika Rt. emblémájában ma is 1748-as évszám szerepel, ekkor említik először „márkanévként” hivatalos iratok a szegedi paprikát. Az első paprikaőrlő malmot 1859-ben Szegeden létesítették a Pálfy testvérek, s ők honosították meg 1876-ban a paprika gőzmalmi feldolgozását is. Akkoriban a környékben egyre többen kezdtek paprikaőrléssel foglalkozni, így például Kotányi János és Pick Márk is.
Az 1880-as években a szegedi paprika a külföldi piacokon is megjelent, a század utolsó éveiben pedig már az Amerikai Egyesült Államokban is érdeklődtek iránta. Az egyre jelentősebbé vált tengerentúli forgalom lebonyolítására Szegeden 1933-ban megalakult a Magyar Paprika Kiviteli Kft., majd 1934-ben az állam a termék védelme érdekében létrehozta a szegedi és a kalocsai úgynevezett zárt paprikakörzetet, 1936-ban pedig megszüntette a fűszerpaprika szabad kereskedelmét. A termelési, feldolgozási és értékesítési tevékenységet a szövetkezeti hatáskörbe tartozó „Paprikaközpont” fogta össze.